
A magyar gazdaság a három évig tartó stagnálás után 2026-ban várhatóan visszatér a növekedési pályára. A GDP ütemének várható gyorsulását azonban elsősorban átmeneti tényezők hajtják – a választások előtti költségvetési ösztönzők, az alacsony infláció rövid időszaka és az új ipari kapacitások fokozatos beindulása. Nem a fundamentumok átfogó javulásáról van tehát szó, hanem inkább egy törékeny fordulatról, amelynek fenntarthatósága már az év második felében vizsgázik.
A 2025-ös évben és 2026 elején is kulcsszerepet játszik a háztartások fogyasztása, amely gyakorlatilag megakadályozta a mélyebb recessziót. A kormányzati transzferek és a bérnövekedés különösen az év első felében támogatják a keresletet, ám az inflációs nyomás várható visszatérésével és a valószínűsíthető fiskális konszolidációval párhuzamosan a fogyasztói dinamika fokozatos lehűlésével kell számolni. Ez strukturális sérülékenységet jelent egy olyan gazdaság számára, amely erősen függ a belső kereslettől.
Az ipar továbbra is a gazdaság gyenge pontja. Bár 2026-ban az új külföldi beruházások elindulásának köszönhetően enyhe élénkülés várható, a magyar ipar továbbra is erősen kötődik a németországi folyamatokhoz. Az aktuális, januári német IFO üzleti hangulatindex, amely 87,6 ponton maradt, és elmaradt a piaci várakozásoktól, azt erősíti meg, hogy a német vállalatok továbbra is óvatosak – mind a jelenlegi helyzet értékelésében, mind pedig a következő hónapokra vonatkozó kilátásokban. A közép-európai gazdaságok számára ez azt jelenti, hogy jelentősebb külső növekedési impulzus egyelőre nem vehető biztosra.
„A külső környezet, különösen a németországi fejlemények, egyelőre nem adnak erős növekedési impulzust a régiónak. A várható élénkülés inkább a belső tényezőktől függ, és ezért sérülékenyebb az árfolyamingadozásokkal szemben” – figyelmeztet Jacek Jurczynski, az Akcenta vezérigazgatója.
A gyengébb külső környezet és a hazai, fiskálisan támogatott növekedés kombinációja a monetáris folyamatokban is tükröződik. A magyar forint jelentős előző évi erősödés után lép be a 2026-os évbe, a további alakulása azonban érzékeny lesz a jegybanki döntésekre, az inflációs pályára, valamint az áprilisi választásokkal járó politikai bizonytalanságra. Még viszonylag stabil átlagárfolyam mellett is magasabb rövid távú volatilitásra lehet számítani, különösen az eurózónából érkező makroadatok és a globális hangulat változásainak függvényében.
A vállalatok szemszögéből a 2026-os év nemcsak a gazdasági növekedés visszatéréséről, hanem mindenekelőtt a bizonytalanság kezeléséről szól majd. Egy olyan környezetben, ahol a gazdasági folyamatok átmeneti ösztönzőkre támaszkodnak, a külső kereslet pedig gyenge marad, a kockázatkezelés – beleértve az árfolyamkockázatokat is – alapvető jelentőséggel bír. Éppen itt dől majd el, hogy a várt élénkülés valóban stabil árrésekben és a vállalkozások pénzügyi biztonságában is megmutatkozik-e.



