Az elmúlt hetek egyik legfontosabb gazdasági témája a protekcionista intézkedések növekedése volt Kína és az USA között, amely két ország egyaránt a világ első számú gazdasági vezetőjének posztjáért harcol. Az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről viszonylag gyakran jelennek meg különböző írások, azonban olyan elemzésekkel nem találkozhatunk olyan gyakran, amelyek a kínai gazdaság helyzetével és azokkal a kihívásokkal foglalkoznak, amelyekkel ennek a kelet-ázsiai országnak szembe kell néznie. Ezzel kapcsolatban érdeklődésre tarthat számot a Nemzetközi Valutaalap közelmúltban közzétett elemzése, amely ennek a gazdasági óriásnak eddigi és várható fejlődésével foglalkozik.
Az elemzés mindjárt az elején a gazdaság és a kínai lakosság életszínvonalának rendkívül gyors növekedését boncolgatja. Nyilván ezzel függ össze a szegénységben élők számának csökkenése. Meg kell azonban jegyezni, hogy az alábbi grafikonból szépen látszik, milyen fontos a kínai gazdaság nagyságához képest a lakosság száma. Az egy főre jutó GDP számításakor ugyanis Kína még mindig jelentősen elmarad a nyugati gazdaságoktól, és a nyugati országokban egy főre eső GDP-nek legtöbbször csak a töredékét éri el.
A kínai gazdaság növekedését az eladósodás növekedésének viszonylag gyors üteme is segíti, ami azt mutatja, hogy az adósságproblémák a jövőben nem feltétlenül csak a nyugati gazdaságokat fogják érinteni. Habár az állam, a vállalatok és a háztartások eladósodása nem nagy a nyugati gazdaságokhoz képest, az adósságnövekedés ütemét mindenképpen figyelmeztető jelzésként kellene értékelni.
További kihívást fog jelenteni a kiadások szerkezetének módosítása a kínai kormány részéről. A kormány ugyan hosszú távon finanszírozza a gazdaságot támogató projekteket, a lakossággal szemben azonban nem ennyire bőkezű. Viszonylag ismert az a tény, hogy a kínaiak nem számíthatnak túlságosan a szociális biztonságra. Ennél nagyobb problémákat okozhatnak azonban az alacsony egészségügyi kiadások. Az élet Kínában nem túl egészséges. Hiszen az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint tavaly csak a levegőszennyezéstől mintegy 1,2 millióan haltak meg. Kínában a környezeti ártalmak vagy a viszonylag alacsony munkabiztonság miatt egészségügyi problémákkal küzdő emberek száma magas és a helyzet várhatóan tovább romlik. Így Kína valószínűleg kénytelen lesz többet fordítani az egészségügyre, ami azonban azt jelentheti, hogy ez a pénz máshol fog hiányozni.
Ezért Kínának elő kell majd készítenie a reálgazdaság reformját is. A reformoknak csökkenteniük kell az állami befolyást, növelni a magánszektor jelentőségét, illetve olyan problémákat is meg kell oldaniuk, mint például a zombicégek magas száma (ezek olyan cégek, amelyek üzemi nyeresége nem fedezi kamatköltségeiket). Azok a reformok, amelyek biztosítanák ezeket a változásokat, hosszabb távon egészségesebb és fenntarthatóbb növekedést eredményeznének, de a jelenlegi politikusok körében valószínűleg nem lennének túlságosan népszerűek. Először is, egy liberálisabb gazdaság jövőképe biztosan nem fog tetszeni a kínai politikai vezetőknek. Ráadásul ezek a reformok rövid távon inkább lelassítanák a gazdaságot, pozitív hatásaik csak a jövőben érvényesülnének. Ez az alábbi grafikonon is látható, amely a reformokra törekvő proaktív politika becsült hatását mutatja. Természetesen, az alábbi táblázatban csak a becslés szerepel, mert szinte lehetetlen pontosan megjósolni a gazdaság várható alakulását.
Ahol viszont Kína nagy előrelépést tett, az a digitalizálás. Itt sok tekintetben domináns szerepe van. A kínai kormány pozitív hozzáállása a modern technológiákhoz a magán- és az állami szektorban, a technológiai vállalatok növekvő száma és e technológiák nagy számú felhasználója Kínát digitális óriássá tette, amelytől elvárható, hogy ezen a területen még tovább javítja helyzetét. A kínai technológiai vállalatok nagyon jól felkészültek arra, hogy a jövőben akár meg is előzzék az amerikai technológiai vállalatokat.
Mit jelent tehát mindez a kínai gazdaság számára? Már most egyértelmű, hogy hogy Kína erőteljes növekedése nem ér véget, és néhány évtizeden belül Kínának, mint globális gazdasági vezetőnek valószínűleg nem lesz versenytársa. Másfelől, Kínát stabil és fejlett gazdaságként megközelíteni szintén nagyon problematikus, mivel az egy főre eső GDP még mindig nem valami magas, és akár a részvények, akár a devizák volatilitása továbbra is viszonylag magas a kínai piacokon. Ráadásul itt hosszú távon jelentős szerepet játszanak az állami vezetők is. Kína, az Egyesült Államoktól eltérően ugyan nagyobb növekedési potenciállal rendelkezik, de jelentős változásokon kell átmennie, amelyek kétségkívül az egész globális gazdaságot is befolyásolni fogják.
